Szécsény

Elérhetőség:

Polgármesteri Hivatal

A város története

Az Ipoly völgye, különösen annak Szécsény körüli része már az őskorban is lakott volt. A neolit korból származó leletek is ezt bizonyítják. A város határában talált sírleletek azt valószínűsítik, hogy a város környékén a magyarok, a 895-ben kezdődő honfoglalást követő évtizedekben megtelepedtek.

Az első hiteles forrás Szécsényről 1219-ben keletkezett. Száz év múlva már a térség legjelentősebb települése. 1332-ben ferences szerzetesek települtek be, akik templomot és kolostort építettek. Szécsényi Tamás, a település tulajdonosa Károly Róbert királytól városi rangot kért, és Szécsény 1334-től mezővárosi ranggal rendelkezett. Károly Róbert rendelete olyan jogokat biztosított Szécsénynek, amilyenek Budának is voltak. A települést fallal vették körül, vám- és megállítási jogot kapott.

1552-ben a török elfoglalja Szécsényt – első török uralom – 1593-ig tartott. Ezt követően a város földesura és egyben a várkapitánya Forgách Zsigmond lett. Szécsény életében egyébként a tizenöt éves háború annyiban is nyomot hagyott, hogy a város templomát, amely egykor a ferencesek kolostorához tartozott, az evangélikusok kezére juttatta. De nem sokáig volt azok birtokában, mert a szabadságharcot lezáró bécsi béke visszaadatta a katolikusok tulajdonába. A harmadik nagy erdélyi fejedelem, I. Rákóczi György hadjáratai ugyancsak érintették Szécsényt, ahol 1644. április-májusában ő maga is több napon át tartózkodott.

Ezeket a hadműveleteket is megsínylette Szécsény. A fejedelem egy későbbi leveléből tudjuk, hogy a császáriak a várost felégették.

1663-ban a törökök újra elfoglalják Szécsényt. Sobieski János lengyel király segítségével szabadult fel, 1683-ban. Szécsény igazi példája azoknak a magyarországi településeknek, amelyek a középkorban a városias fejlődés útjára léptek, de fejlődésüket a török hódoltság derékba törte.

 A vár bevétele után Disznóssy Ferenc kapi¬tány maradt 300 horvát katonával a várban, amely még 1684. január 24-én is az ő őrizete alatt volt. A város azonban az ostrom, majd az azt követő pestis folytán elnéptelenedett; a megmaradt lakosság szétszéledt. Ilyen körülmények között a várat Disznóssy nem tudván fenntartani, mind azt, mind a várost felgyújtatta és elvonult. A vár és város felgyújtása betetőzte azt a pusztítást, amit közel másfél évszázad viharai már addig is végeztek. Szécsényből romhalmaz lett. Hogy milyen nagymérvű volt a pusztulás, azt leghívebben a feren¬ces kolostor visszaállításával megbízott Bárkányi János páter jelentése tükrözi. Bárkányi – aki korábban, 1682-től 1688-ig II. Rákóczi Ferenc nevelője volt – 1689-ben, tehát több mint öt évvel a város visszavétele után jött Szécsénybe.

De a város egykori jelentősége és fekvésének földrajzi adottságai miatt hamarosan újból megindulhatott itt az élet. 1690 húsvétja után Bárkányi és a páterek végleg visszatértek, és nekikezdtek kolostoruk újjá¬építésének.

1698-ban 83 nem nemes lakos mellett 16 nemes családfőt neveztek meg, kiknek feladata volt a mezőváros védelme, mely abból áll, hogy az esetleges török támadások miatt éjjel-nappal szolgálattal tartoznak.

 A török iga ugyan megszűnt, de az azt felváltó osztrák uralom, sem volt sokkal könyörületesebb. Az 1703-ban kirob¬bant kuruc felkelés futótűz¬ként terjedt el Nógrádban. A szabadság¬harc több nevezetes esemé¬nye is ezen a vidéken zajlott le, amelyek közül a legfon¬tosabb, az 1705. évi ország¬gyűlés, éppen Szécsényhez fűződik.
 Az országgyűlésen Bercsényi indítványára a rendek – lengyel mintára – szövetséget alkottak. Rákóczit 18-án megválasztották „az Haza szabadságáért öszveszövetkezett Magyarok Vezérlő-Fejedelmé”-nek.

Szécsényben erősen él a köztudatban, hogy Rákóczi a kolostorban szállt meg. A középkori eredetű sekrestye fölötti helyiség – melyet Rákóczi-szobának neveznek – lett volna a szállása.

A lakosság rohamosan szaporodik. 1731-ben még csak 649, 1755-ben már 1410 a város lélek¬száma. Az első betelepülők, kizárólag magyarok, de aztán szlovákok is akadnak nagyobb számban. Az iparosok között viszont – mint álta¬lában mindenütt – sok a német.
A kolostor és templom felújítása mellett a városban is folynak építkezések. A várfal jelenőségének megszűnte következtében háztelkek közé kerül, s már csak ezek határvonalát alkotja. Kialakul külső oldalán a főutca.
 
1715-ben a város zömével együtt a kolostor és templom leégett.. A kolostort már a következő évben ismét tető alá hozták, és ezt az alkalmat felhasználták a templom kibővítésére. Ekkor nyerte el mai alakját.
 A legnagyobb szabású munka mindamellett a Forgách-kastély felépítése. Építésének ideje – Rados Jenő szerint – 1760 körül volt. Stílusa is erre a korra utal; jellegzetes Mária Terézia korabeli építmény.
 
1795-ben ígéretes próbálkozás indult gimnázium létrehozására, mely gróf Forgách József támogatásával a kolostor épületében ferences atyák által működött volna.
 
Szécsény további sorsát illetően jelentősebb esemény az 1797. évi tűzvész, amely néhány utca kivételével majdnem az egész helységet elhamvasztotta. A templom, a kolostor és a kastély viszont megmenekült a lángoktól.
 
A napóleoni háborúk annyiban érintették a várost, hogy 1805-ben sok sebesültet hoztak, ide. A kastélyt kórháznak rendezték be, míg a ko¬lostorban gyógyszertárat állították fel.
 
Annak ellenére, hogy az 1755. évihez képest a lakosság száma 80 év alatt több mint kétszeresére emelkedett (1837-ben 3104), a város fejlődése egyre inkább megtorpant.
 
A XIX. század közepén Pulszky Ferenc – 1848-ban Kossuth pénzügyi, majd külügyi államtit¬kára, 1849-ben londoni követe, idővel 1867 után, a Nemzeti Múzeum igazgatója -, két évvel a szabadságharc előtt a Forgách-kastélyt és birtokot megvette. 1854-ben a városban 85 önálló iparos működött itt 22 segéddel és 31 inassal, valamint 5 boltos, de ez a szám már messze elmarad nemcsak Losoncé, hanem Balassagyar¬maté mögött is.
 
A szabadságharcot követő önkényuralom éveiben járási szolgabírói hivatalt rendeztek be Szécsényben, amelyhez később adóhivatal is csatlakozott.
Az önkényuralom alatt a szellemi élet is csak lassan indult meg. Az 1838-ban létesült kaszinó ugyan hosszabb szünet után, 1854-ben mint olvasókör ismét megkezdte a működését, de a re¬formkori jelentőségét már sohasem tudta elérni. Ekkor élt, majd 1853-ban tragikus körülmények között halt meg Szécsényben Ferenczy Teréz, a múlt század egyik legjelentősebb költőnője.
 
A XIX. század vége felé a kapitalista kisvárosi társa¬dalom néhány jellemző vonása Szécsényben is fellelhető volt. 1872-ben megalakult a Szécsényi Takarékpénztár (egy másik pénzintézet, a Szécsényi Népbank 1906-ban), 1880-ban a Szécsényvidéki Gazdasági Egyesület, a század utolsó évtizedében a Tejszövetkezet és Sajtoda.
A Szécsényben született Haynald Lajos kalocsai érsek a XIX. század végén leányiskolát, árvaházat és kórházat alapított. Szécsényből indul el pályáján a századvég egyik legnagyobb költő¬je, Komjáthy Jenő, itt élt Velics Antal történetíró és Pintér Sán¬dor ügyvéd, a helytörténeti kutatás szécsényi ,,atyja”.
 
A századforduló legnagyobb jelentőségű eseménye az 1896-ban megnyitott balassagyarmat-losonci vasútvonal építése volt, amely Szécsényt is érintette.
Az egykori gazdagon virágzó mezőváros, 1886-ban elvesztve mezővárosi rangját, a XIX. század végére a XX. század elejére fejlődésében lelassult – utolsó helyre kerülvén Losonc, Salgótarján és Balassagyarmat mögött.
 
1911-ben a nagyközség lakosságszáma 4224 fő, míg ugyanakkor Balassagyarmat 10887 fő, Losonc 12110 fő és Salgótarján 13726 fő.
A város történetének leírását Dr. Patay Pál „Szécsény műemlékei” (1965.) és
„Szécsény”(1980.) című kiadványának felhasználásával összeállította:
Őze János városi főépítész
 
1920. június 4-én Versailles-ban a trianoni palotában aláírták a békeszerződést. Ennek értelmében az Ipoly lett hazánk és Csehszlovákia között a határ.  A trianoni döntés súlyosan érintette Szécsényt. A helyi vásárok látogatóinak a felét elvesztette. Észak felé szinte megbénult a kereskedelem, nagymértékben csökkent a közlekedés.
A két világháború között a település gazdasági életében fokozatosan megerősödött a kisipar és a kereskedelem. Abban az időben több kisebb üzem működött a nagyközségben. Már a század elején üzemelt a nyomda, a sajtgyár, ahol a híres ementáli sajtot állítottak elő. Két téglagyára volt a településnek. Igen színes volt a kereskedelem palettája: vegyeskereskedés, rőfös-rövidáru, papír és írószer, dohány, piperecikkek, mezőgazdasági gépalkatrészek, építőanyagok, tüzelőanyagok, divatáruk, fűszer- és csemegeáruk, háztartási cikkek. Jelentős volt a Hangya Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet széles skálájú tevékenysége. 1930 decemberében végre Szécsényben is kiépítették a villanyvezetéket.
 
Az iskolai oktatás terén előrelépést jelentett az 1918-ban megnyílt polgári iskola alapítása. A szellemi élet bizonyos fokú kisvárosi aktivitására jellem¬ző, hogy ezekben az években több mint 20 egylet és szervezet fejtett ki társadalmi és kulturá¬lis tevékenységet. Állandó mozi is kinyitott, sportpálya is léte¬sült (főként a legnépszerűbb sportág, a labdarúgás céljára).
 
A század első felében felerősödött a Rákóczi-kultusz. Országos jelentőségű volt az 1905 szeptemberében, az országgyűlés 200. évfordulója tiszteletére rendezett szécsényi ünnepség. A városháza nagytermében látható nagyméretű, II. Rákóczi Ferencet ábrázoló képet 1910-ben Tokay Lajosné festette.
A település vezetői 1925-ben a városházán elhelyezett emléktáblával tisztelegtek Szontagh Pál emléke előtt. Az első világháborúban elesett 185 személy emlékét őrzi a Tűztorony falán lévő emléktábla, amelyet 1930. május 25-én avattak fel.
A várost a török uralom alól felszabadító Sobieski János lengyel királynak az emlékét megőrző táblát 1933-ban helyezték el a templom falára. A templom előtti sétányon 1938-ban, az államalapító halálának 900. évfordulójára készült el a Szent István emlékmű.
 
A második világháború frontvonala 1944 december elején érte el a várost. Szécsény ostroma december 28-án fejeződött be. Szécsény az ország harmadik legjobban elpusztított települése lett. A halottak és hősi halottak emlékét a temetőben emlékmű őrzi.
 
A háború után Szécsény is orosz megszállás alá került. Az egyházi iskolákat államosították, az apácákat és a ferences szerzeteseket elűzték. A gyönyörű műemlék kolostorban traktor iskolát létesítettek.

A közigazgatás átalakult szovjet tanács rendszerré. Törvénytelen perekkel számtalan embert bebörtönöztek és kivégeztek.
 
Az 1956-os forradalom Szécsényben békésen zajlott le, de a forradalom bukása és a Kádár rendszer újabb kivégzéseket, börtönt és internálásokat hozott Szécsény lakóinak is.
 
1964-ben épült fel a gimnázium épülete, több évszázados próbálkozás után végre elindult a gimnáziumi képzés a városban.
 
1970-ben települt a gépállomás helyére az Elzett Művek Zár- és Lakatgyárának szécsényi gyára, mely 800 személynek biztosított munkalehetőséget.
A Nógrád Megyei Gabona- és Malomipari Vállalat, valamint a környező termelőszövetkezetek 1974-ben alapították a takarmánykeverő üzemet.
A ’70-es években a városközpontban épült fel az OTP és könyvtár, a szolgáltatóház, orvosi rendelő és az ÁFÉSZ étterme.
 
Szécsény 1970-ben nagyközségi rangot kapott. Az 1975-ben Forgách kastélyban megnyíló Kubinyi Ferenc Múzeum a megye egyik leglátogatottabb múzeumává vált.  
Növekedett a lakosság száma: 1949-ben 4009; 1970-ben 5690 fő. A 16 település közigazgatási, közlekedési, kereskedelmi és kulturális központját biztosító, régmúltra visszatekintő szécsényi járás 1979-től megszűnt.
 
1980-ban új korszerű 12 tantermes általános iskola, 100 férőhelyes szakközépiskolai kollégium épült, és ugyanekkor adták át az új posta épületét is. 1985-ban felépült az új művelődési ház is.
 
A település kedvező gazdasági helyzete, valamint lakosságszámának növekedésével Szécsény az 1886-ban elvesztett városi rangját, 100 évvel később 1986-ban visszakapta, a ’60-as években közigazgatásilag hozzácsatolt Pösténypusztával és Benczúrfalvával együtt.
 
A rendszerváltozás után tovább folytatódott a város fejlődése. Elsőként teljes egészében kiépült az infrastruktúra (ivóvíz, szennyvíz, vezetékes gáz, telefonhálózat, utak), ezzel lehetőség nyílott új iparterületek kialakítására, és a több száz főt foglalkoztató Euro Candle (gyertyagyár) létesítésével új munkahelyek jöttek létre. Emellett több kisebb vállalkozás is élénkítette a város gazdasági életét.
 
Az idelátogató turisták a legnagyobb változással a történelmi belsővárosban találkoznak.
A nagy múltú ferences kolostorépület felújítása 2000-ben fejeződött be.
 
Európai Uniós támogatással 2006-tól megújul a történelmi belsőváros.
Ennek része volt a Forgách kastély és az alatta elterülő Várkert korhű rekonstrukciója. A felújítás során a közműrendszerek korszerűsítésével lehetőség nyílott az elektromos légvezetékek földbe helyezésére, így a betonoszlopok helyébe környezetbe illő kandeláberek kerültek. Az elhelyezett térburkolatok és az utcai bútorok is illeszkednek a kisváros történelmi hangulatához.